Ön itt van:Főoldal»Hírek»Évtizedeken át elhallgatták: több ezer ember halt meg a szegedi Csillagban néhány hónap alatt
2018.02.28, szerda

Évtizedeken át elhallgatták: több ezer ember halt meg a szegedi Csillagban néhány hónap alatt

De ehhez semmi köze sincs a magyar börtönőröknek. Film lebbenti fel a fátylat az elfeledett emberéletekről - a Kormányhivatal vetítésén jártak.

1944 októbere és 1945 májusa-júniusa között az 500-600 fő befogadására alkalmas szegedi Csillag börtönben, hazánk egyik legszigorúbban őrzött fegyházában olyan szörnyűségek történtek, amilyenek sem előtte, sem utána. Tavaly minderről Borbola Lilla szegedi újságíró filmet készített Láger a Mars téren címmel, amelyet a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából a Csongrád Megyei Kormányhivatalban is bemutattak.

„Ebben az időszakban 12 ezer főt zsúfoltak össze a komplexumban, akik közül több mint háromezer ember halt meg” – fogalmazott Tikász Sándor bv. dandártábornok, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka a vetítés előtt. Hozzátette, őrzik az áldozatok emlékét, emléktáblát avattak, könyvet adtak ki, konferenciákat, emléknapokat szerveztek. Azonban ezek a halottak nem a múlt magyar büntetés-végrehajtásának számlájára írandók, néhány héttel korábban kiürítették a Csillagot, mind a rabok, mind a börtönőrök Vácra vonultak.

Hanem szovjetek felelőssége. A Vörös Hadsereg október első felében foglalta el a várost, amelyet egyik utánpótlási, egészségügyi és hadifogoly központjukká építettek ki, 90 ezer katonát helyeztek el itt. A Mars téri börtön üres épületéből lágert hoztak létre, több ezer magyar „hadifoglyot”, katonákat és civileket, azaz a korabeli szleng szerint fácánokat helyeztek el itt. Azok jártak a legjobban, akik a fűtetlen cellákban legalább guggolva aludhattak, de sokaknak csak a szabad ég alatt jutott hely. Nem sokkal később pedig kitört a vérhas- és a tífuszjárvány is…

Mindezekről azonban sokáig semmit nem tudtak. A börtön megalapításának 130. évfordulójára kerestek témát, amikor Tikász megkérdezte Biernacki Karolt, a Csongrád Megyei Levéltár vezetőjét, hogy tud-e olyan témát ajánlani a Csillagról, amelyet még nem dolgoztak fel. A levéltáros nem tudott ajánlani ilyet, de később szóba került, hogy van egy páncélszekrény, amelyet nem tudnak kinyitni az intézményében, s ehhez kérne segítséget fegyháztól, mert ott bizonyosan vannak hozzáértő „szakemberek”. A szekrény kinyílt, s olyan dokumentumok kerültek elő, amely alapján megtudták, hogy mi történt a Csillagban a háború utolsó hónapjaiban, és megkezdhették a kutatást.

Borbola Lilla már az ennek eredményeit bemutató konferencián találkozott tudósítóként a történettel, és beszippantotta őt a kutatás. Előbb cikket írt róla, majd vizsgafilmje témájául választotta az eseményeket. A történészek mellett megszólaltatott alkotásában két érintettet is, az egyik hölgy a nevelőapja, a másik a férje miatt volt érintett.

A kutatás természetesen nem áll le. A filmvetítésen is felbukkant egy olyan férfi, akinek édesapja az épületkomplexumból soha nem jött ki élve…

Forrás: Blogstar.hu