Ön itt van:Főoldal»Hírek»Az emlékezés kötelesség – 1956 forradalmára emlékeztek Szegeden
2019.10.24, csütörtök

Az emlékezés kötelesség – 1956 forradalmára emlékeztek Szegeden

1956 soha el nem évülő felelősséget rakott a vállunkra: nekünk, a szabad Magyarország polgárainak nagyobb gonddal és tisztább lélekkel kell őrködnünk nemzeti létünk méltósága fölött – fogalmazott Tamási Áront idézve Juhász Tünde a szegedi Rerrich Béla téren, a Csongrád Megyei Kormányhivatal és a Professzorok Batthyány Köre közös ünnepi megemlékezésén.

A kormánymegbízott szerint az 1956-os forradalom soha el nem évülő felelősséget helyezett a magyarságra. Emlékeztetett: a forradalom napjaiban, a legkisebb falvakban is volt szervezkedés. Teljesen egyszerű, hétköznapi emberek lettek egyik óráról a másikra történelemcsinálók: vagy azzal, hogy bátran kimondták véleményüket, és azonnal csatlakoztak a szabadság lehetőségével kecsegtető eseményekhez, vagy azzal, hogy háttérben maradtak és kivártak, esetleg a forradalom megbuktatására szövetkeztek – mondta Juhász Tünde. A kormánymegbízott szerint az, hogy ki mit választott, egyéni döntés kérdése volt, a cselekedetet pedig az utókor értékeli. Több mint három évtized kellett ahhoz, hogy az 1956-ban vérrel és verítékkel kivívott szabadságot 1990-ben visszaszerezzük, és végre megszabaduljunk a tékozlók bűnétől: az árulásukkal behívott szovjet csapatoktól, az idegen megszállástól –fogalmazott.

A rendezvényen Pál József egyetemi tanár, a Professzorok Batthyány Körének tagja a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) szegedi megalakulásáról beszélt. Több szegedi egyetemi professzor és oktató alakját is megidézte, köztük Baróti Dezsőét, aki az 1956-os forradalom idején a szegedi egyetem rektora volt és tudta, hogy mit kockáztat, amikor a fiatalok és követeléseik mellé állt. Nem hagyom magukra a gyerekeket – idézte a rektor szavait Pál József, hozzátéve: anyagilag, és mai szóhasználattal élve, logisztikailag is segítette a MEFESZ munkáját. Barótit 1957-ben letartoztatták, két és fél éves börtönbüntetésre ítélték, és a katedrára, vele az egyetemre soha nem térhetett vissza.

Dávid Szaniszla 1956-os elítélt visszaemlékezésében azt mondta: a forradalom hősei példát mutattak. Megmutatták, hogyan kell szeretni és védeni az országot.

Az ünnepi megemlékezés koszorúzással és mécsesgyújtással zárult.

Képgaléria