Ön itt van:Főoldal»Hírek»Szerencsénk is volt a katasztrófa idején: 19 éve pusztított a cianidszennyezés a Tiszán - rendhagyó tanórával emlékeztek
2019.02.05, kedd

Szerencsénk is volt a katasztrófa idején: 19 éve pusztított a cianidszennyezés a Tiszán - rendhagyó tanórával emlékeztek

Szeged - A cianidot egy nehézfém-szennyeződés követte a Tiszán 2000 tavaszán. Úgy látszott, a folyó 20 évig nem talál magára, az élővilág mégis gyorsan helyreállt. A jövő vízügyi szakemberei rendhagyó órán tanultak a katasztrófáról. Akadt köztük, akit annak idején a szülei kivittek a partra.

Literenként 32,6 milligramm cianid volt a Magyarországra befolyó Szamos vizében. Emberi szervezetnek már a 2,86 milligramm is kritikus – hangzott el a 19 évvel ezelőtti tiszai cianidszennyezésről tartott rendhagyó pénteki tanórán, Szegeden. Február elseje a Tisza élővilágának emléknapja.

A kormányhivatal, a megyei önkormányzat és az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság által szervezett megemlékezésen a Gábor Dénes Szakgimnázium vízügyi képzésén tanuló diákjai hallhatták, mi történt akkor.

Kozák Péter, az Ativizig igazgatója és Szilágyi Tamás, a kormányhivatal környezetvédelmi szakügyintézője arról szólt, hogy a 2000-es év egyébként is mozgalmas volt a Tisza mellett élők számára. Két szennyezés, majd egy nagy árhullám is levonult, rekordvízállásokkal. Ciánból literenként 0,001 milligramm az a mennyiség, amely még ártalmatlan élő szervezetre. A halaknak már a 0,1 milligramm is halálos dózis. Ehhez képest az első mért mennyiség, még Románia területén 80 milligramm volt, miután a romániai Nagybányán az ércbányászat melléktermékének épített zagytározó gátja 2000. január 31-én 25-30 méter hosszan átszakadt. 110 tonnányi, cianiddal és ugyanilyen mérgező nehézfémekkel teli iszap mosódott a Lápos-patakba, majd a Szamosba, onnan a Tiszába. Február elsején elérte a magyar határt, és február 11-én már a déli, szerb határon is áthaladt. A szennyezés sűreje – a „csóva", ahogy az előadók említették – a felső szakaszon 20 kilométer hosszan haladt, az Alsó-Tiszán ez már 40-50 kilométeres volt, hígult. Csongrádnál literenként 2,9 milligrammot mértek, Szegednél 2 milligrammot. A méreg látható nyoma az 1241 tonnányi haltetem volt, amit ki kellett venni, nehogy a ragadozók egyenek belőle, és így még tovább terjedjen a szennyezés a táplálékláncban.

Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy ekkor nem volt magas vízállás, így a szennyezés a mederben maradt. A hullámtári kubikok, holtágak – nálunk a mártélyi és a körtvélyesi – megmenekültek, a talajvíz is. A Tisza-tónál pedig, ahogy eljutott a szennyezés híre, feltöltötték még tiszta vízzel a tározót, és amikor jött a csóva, ezt a többletet folyamatosan ráengedték, így a mérgezés maradt a fősodorban, nem terjedt szét. A Tisza-tó területének 10 százalékát érintette csak a cianidos víz.

Abban az évben még egy, nehézfémes szennyeződés is levonult a folyón. Teljes joggal gondolhatta a biológusok és vízügyi szakemberek többsége, hogy a folyó élővilágának kell 10-20 év, hogy magára találjon. Ehhez képest látványosan gyorsan regenerálódott a Tisza. 4 év múlva a vízi élővilág 95 százalékban helyreállt.

Mi a tanulság? A magyarországi folyóvízi szakaszok nagyon sérülékenyek. Ilyen mértékű ipari katasztrófa egy folyón nem hárítható el a tudomány ismert vívmányaival. Ha pedig kapzsiságból, gondatlanságból nem vigyázunk élővizeinkre, annak tényleg szó szerint mindnyájan isszuk a levét.

A megemlékezők Kakas Bélával, a megyei közgyűlés elnökével együtt egy-egy szál gerberát engedtek a vízbe. Ez a köszönet jele, azért, hogy a folyó újjáéledt.

– 1999-ben születtem. A szüleim utóbb elmesélték, hogy amikor ez történt a Tiszával, idejöttek megnézni, engem is hoztak – mondta a parton Szűcs Bendegúz. A Gábor Dénes Szakgimnázium diákja tanult erről a szennyezésről, az előadásból mégis kapott új információt: azt, hogy ilyen dózisban volt a vízben a cianid. Bendegúz azért választotta ezt a képzést, mert szereti az élővizeket, horgászni is szokott.

 

Forrás: delmagyar.hu